Tamkarum

 „Hová lettek a nagymamák? – Ahová az unokák”------

Kutatók Éjszakája részvevőinek!

Kérjük fejezzék be a történetet!

  A FIÚ SZIKLÁJA

      Erdélyben, Guraszáda nevű falu felett van egy magas szikla. Fiú sziklája a neve. Ennek a sziklának a tetején olyan csodafű terem, hogy az öregeket megfiatalítja, a nehéz betegeket meggyógyítja.

       Élt réges-régen ezen a környéken egy szegény szántó-vető ember. Nehéz betegségbe esett, jártak hozzá mindenféle javasasszonyok, kuruzslók, kenték a testét mindenféle csudaírral, de nem tudták meggyógyítani. Azt mondja egyszer egy javasasszony a beteg embernek:
       – Elpróbáltuk már mindenféle csudafűvel, ami az Ipoly két partján terem. Itt már több csudafű nincs. Hanem látja-e kend azt a magas sziklát? Annak a tetején terem olyan csudafű, hogy az meggyógyítaná kendet.

       Hiszen teremhetett annak a sziklának a tetején akármilyen csudafű, mikor az olyan meredek, olyan magas volt, hogy oda csak a madár repült fel, ember ott még nem járt soha.
       Volt a szegény embernek egy növendék fia. Hallja, hogy mit mond a javasasszony. Szerette az apját erősen, hogyne szerette volna, s föltette magában: egy élete, egy halála, felmászik arra a sziklára. Mondta az apja:

        – Hagyjad, fiam, meg sem próbáld, úgyis hiábavaló.

       Jöttek a szomszédok, jöttek a falubeliek mind, hogy lebeszéljék. De hiába, ment a fiú, s az Isten megsegítette, fölmászott a szikla tetejére. Hát csakugyan a szikla tetején tenger sok füvet talált, olyant, amilyent még nem látott soha. Leszedett egy jó csomót, aztán indult vissza.
       Az ám, de csak akkor látta, hogy föl csak fölmászhatott valahogy, de lefelé…

 Kérjük, fejezzék be a történetet 2-3 mondattal!

A történet vége: 

Megrendítő olvasmány Filep Tibor írása („Az árulásra nincs bocsánat”, Napi Magyarország, november 7.), melyben Kádár János szerepét vizsgálja Nagy Imre kivégzésében. Nem lehet kétségünk ezután: nem valamilyen külső nemzetközi nyomás kényszerítette ki a pert és a kivégzéseket az 1956-os forradalom vezetője és társai ellen, hanem kifejezetten az áruló pártelnök akarata érvényesült. Az írás szerint hatalmi harc vezetett a politikai gyilkossághoz: amint Kádár elég erőt érzett hozzá, megszabadult veszélyes riválisától. A politikai motívum azonban csak egyik összetevője lehetett a leszámolásnak, az okok között döntő szerepet játszhatott Kádár János lelkialkata is. A pszichológiai körülmények tisztázása annál is fontosabb, mert az a hosszú időszak, amíg Kádár János az ország vezetője volt, rajta hagyta bélyegét társadalmunkon, és a jelen folyamatok sem érthetőek igazán, ha nem nézünk szembe a kádári örökséggel.

            Kádár születésekor a Csermanek János nevet kapta, egy teherbe ejtett és magára hagyott szolgálólány gyermekeként. Az apa nélkül nevelkedő gyermek hamarosan lelencbe került. Kádár sohasem beszélt magáról, ezért nem tudhatjuk, milyen sorozatos megaláztatások érték, de nem lehet kétségünk afelől, hogy ez az időszak meghatározó volt lelki fejlődésében. A lelencházban ért pofonok, a család, az otthon melegének hiánya nem engedték kibontakozni az egyébként értelmes gyermekben a kiegyensúlyozott önértékelést, önbecsülést. Az önértékelési zavarban szenvedő egyének számára létszükséglet a külső megerősítés, mert evvel kompenzálják belső bizonytalanságukat. Az ilyen személy szívesen adja át magát egy eszmének, mozgalomnak, szervezetnek, melynek céljaiban és módszereiben kritika nélkül megbízik, amellyel azonosulva nem gyötri többé saját személyiségének értéke vagy értéktelensége. Csermanek ezt a „felettes ént” a kommunizmus ügyében találta meg.

 Kádár János

Nem meglepő ez a választás a hányatott sorsú gyermek esetén, hiszen vonzó cél lehetett számára a munkások, az elnyomottak felszabadítása, a társadalmi egyenlőség ideája. Csermanek János, a megalázott lelencgyermek egyszer s mindenkorra eltűnt, és felépült Kádár János személyisége. Nem érezte többé alábbvalónak magát szerencsésebb sorsú embertársainál, mert szentnek tartotta az ügyet, amelyet szolgált, amely felemelte és fontossá tette őt. Az „ügy” vakbuzgó híveként teljesen feladta egyéniségét, magánélete szinte nem is maradt. Jól ismert Kádár legendás puritanizmusa: semmi sem volt fontos számára, ami nem tartozott közvetlenül az „ügyhöz”. Kádár soha nem nyilatkozott életéről, nem hagyott hátra emlékiratot, nem vallott vágyairól, érzéseiről szűk baráti körén belül sem. Igazi barátja talán nem is volt a feleségén kívül Ugyanakkor számára az „ügy” szentsége kikezdhetetlen volt, hiába jutott el hozzá bármilyen információ a kommunizmus vagy Rákosi rémtetteiről , hitét ez nem ingathatta meg. Tudatalattijának mélyébe elfojtott mindent, ami alááshatta volna kommunizmusba vetett hitét, mert ennek megingása pszichikai fundamentumának összezúzásával fenyegette. Kádár nem volt született gonosztevő mégis bűnrészese lett sok szörnyűségnek, mert etikáját a kommunizmushoz való hűség szabta meg. Minden etikus volt, ami az „ügyet” szolgálta és minden üldözendő, ami kommunizmusellenes. Kádár azon kevesek közé tartozott, akiknek a kötelezően elrebegett „dolgozó népet szolgálom” nem csupán liturgikus szólam volt, hanem hitének talpköve.

            Az ’56-os forradalom nem a kommunizmus megdöntését, hanem megreformálását tűzte ki célul, ezért vezetésében kulcspozíciót kaphattak olyan kommunisták, akik nem tartoztak a Rákosi-vonalhoz. Nagy Imre – a meghurcolt és a pártból kizárt korábbi miniszterelnök – a felkelők kívánságára lett a kormány elnöke, úgyszintén  a felkelők egyetértésére talált  a börtönből frissen kiszabadult Kádár kinevezése is a párt (MDP, majd annak feloszlatása és újjáalakítása után az MSZMP) élére. Két kommunista, de két homlokegyenest ellentétes személyiség! Nagy Imre jó anyagi és kiegyensúlyozott családi körülmények között nevelkedett, és sohasem küszködött önértékelési zavarokkal.  Őt ifjúkori idealizmusa és nem pszichológiai kényszer vitte a mozgalomba. Választása szuverén döntés volt, és nem járt együtt önfeladással, mint Kádár esetén. Az ő személyisége sem volt makulátlan, belekeveredett elvtelen kompromisszumokba. Felhozható ellene, hogy a cári családot kivégző osztag tagja volt (valószínűleg csak egy névrokonával tévesztik össze) és besúgója volt a szovjet titkosszolgálatnak (ez majdnem biztos, enélkül aligha élte volna túl a tisztogatásokat, amelyeknek még Kun Béla is áldozatul esett). Nagy Imre emberi nagysága azonban túlnő múltjának sötét korszakán, igazából még az sem hitelteleníti személyiségét, hogy milyen megingások, cikkcakkok jellemezték politikáját a felkelés során, jelleme akkor ragyog fel tisztán és megingathatatlanul, amikor a becsületén és a magyar hazához való hűségen kívül semmije sem maradt. A szabadságharc vérbe fojtása után inkább vállalta a halált, mint a kollaborálást az áruló Kádár-rezsimmel. Mártíromsága egy egész nemzet számára adott önbecsülést és erőt, segített elviselni a szovjet elnyomás és a diktatúra nehéz éveit.

Nagy Imre példája mutatja, hogy voltak a kommunisták soraiban olyanok is, akik felelősséget éreztek az ország sorsa iránt. Előbb vagy utóbb azonban minden kommunista szembe került a dilemmával: a nemzeti elkötelezettség vagy a kommunista eszményekhez való ragaszkodás a fontosabb? Rákosi és a hozzá hasonló „internacionalisták” esetén ez a dilemma fel sem merült. Nem ilyen egyszerű a kérdés Kádár esetén, ő ugyanis a maga módján szerette ezt az országot, még akkor is, ha úgy vonul be a történelembe mint a szabadságharc és a nemzet árulója. Ahogy azonban Nagy Imre sem „egydimenziós” személyiség, akinek egész életpályája példa lehetne, Kádár sem kizárólag a „gonosz áruló” szerepét játszotta el a történelemben. Nem vitatható, hogy moszkvai patrónusaitól különböző kedvezményeket tudott kialkudni az ország számára: egy kis jólétet, egy kicsivel több mozgásteret, valamivel puhább, összkomfortosabb diktatúrát. 1956 és a rendszerváltás évei között több mint három évtized telt el. Ez alatt az idő alatt is élni akartak az emberek, a fiatalok szerelmesek voltak, családot alapítottak, gyerekeket szültek, karrierek épültek fel, a művészek, mérnökök, tudósok alkotni akartak, az orvosok gyógyítottak, a tanárok tanítottak. Ki-ki élte a maga életét, azt az egyetlen életet, amely adatik nekünk, és nem volt közömbös, hogy milyen minőségű, mennyire szabad volt ez az élet. Ebben a társadalomban azonban minden viszonylagos volt. Jobban éltünk, mint a legtöbb szomszédunk a keleti tömbben, de messze nem úgy, mint például az osztrákok, szabadabban utazhattunk, szabadabban beszélhettünk, gondolkozhattunk, de a demokrácia valódi kérdései nálunk is tabuszámba mentek. Nem vitatható el ebben Kádár érdeme, aki az árulásért kapott „30 ezüstpénzért” nem saját luxuskastélyát vagy várát akarta felépíteni, hanem valami mást: egy hűséges, engedelmes országot, ahol a viszonylagos jólétért, a háztájiban való gazdálkodás lehetőségéért, a puhább diktatúráért cserébe a nép hálás neki és megbecsüli őt. Ne feledjük, pszichológiai alkata miatt létszükséglet volt számára a külső elismerések learatása. Kádár nem volt öntelt, exhibicionista diktátor, akinek a félelem diktálta vastapsok kellettek. Nem, neki arra volt szüksége, hogy kiélvezze a spontánnak látszó tiszteletnyilvánításokat. Legboldogabb akkor lehetett, amikor a kongresszusokon, nagygyűléseken a kitörő taps és éljenzés alatt felállt és intett: hagyjátok abba! A viszonylagos jólét és szabadság is elég volt ahhoz, hogy Kádár személyét körülvegye egyfajta nimbusz, a nemzet „atyjának” szerepében tetszeleghetett. A kádári építmény azonban futóhomokra épült: ’56 árulása örök fenyegetés volt, amit igyekezett tudatalattijának legmélyébe rejteni. 

            Térjünk vissza 1965-ba. November 2-án Moszkvában a szovjet vezetők mindenekelőtt arra figyelmeztették Kádárt, hogy a magyar felkelés nem fog megállni Nagy Imrénél és a politikai reformoknál, hanem eljut a kommunista rendszer teljes felszámolásáig. Ezt viszont a szovjet vezetés nem tűrheti és fegyveresen fogja „megvédeni a szocialista vívmányokat”. Ebben a helyzetben Kádár választása arra korlátozódott, vagy vállalja a mártíromságot, vagy elárulja a forradalmat. Kádár számára ez nem volt igazi alternatíva, mert őt a kommunizmus bukása saját személyiségének széthullásával fenyegette. Kádár maga előtt azzal is mentegethette áruló szerepét, hogy helyette az általa is megvetett Rákosi-garnitúra uralma térne vissza. A szovjetekkel kötött alkuban ezért Rákosiéknak az országból való örökös száműzetését kérte. Kádár alighanem bízott benne, hogy valamilyen szinten alkut köthet Nagy Imrével is: aki miniszterelnökségről való lemondásáért cserébe kaphat valamilyen pozíciót az új vezetésben, vagy valahol az ország határain kívül. Ennek reményében garantált Nagy Imrééknek sértetlenséget, akiket rávettek arra, hogy távozzanak a jugoszláv nagykövetségről. Ekkor még nem akarhatta Nagy Imréék kivégzését, meg sem fordult a fejében, hogy lehet olyan kommunista, akinek a haza előbbre való, mint a szolgai hűség a kommunista hatalomhoz. Növekvő dühöt és ingerültséget váltott ki Kádárból, amikor arról értesült, hogy Nagy Imre visszautasít minden együttműködést, és nem hajlandó lemondani. Az elutasítás személyében sértette Kádárt, mert arra kényszerítette, hogy szembenézzen saját árulásával: Moszkvában ő is megtehette volna, hogy szembeszegül a szovjet zsarnoki akarattal. Kádár talán még irigyelte is Nagy Imrét következetességéért, állhatatosságáért. Neki, aki vállalta az árulást a „kommunizmus megmentéséért” szembe kellet néznie az emberek megvetésével, míg Nagy Imre felmagasztosult bátorsága, becsületessége révén. Kádár mélyen titkolta érzelmeit, még magának sem vallotta be dühét Nagy Imrével szemben, de mindent megtett azért, hogy a folyamatok abban az irányban haladjanak, ami végül is a forradalmárok kivégzéséhez vezetett. Ez a lélektani motívum fontosabb lehetett, mint a hatalmi riválistól való félelem. Kádár tudta, hogy az országban csak az történhet meg, amit Moszkvában megengednek, attól pedig nem kellett tartania, hogy a szovjetek valaha is vissza akarnák hozni Nagy Imrét a hatalomba. Ha volt is nemzetközi nyomás, amely követelte Nagy Imre kivégzését, ez egyenesen kapóra jött Kádárnak, mert elhitette önmagával, ő csak az ügy érdekében cselekszik, és nem saját bosszúvágyát elégíti ki.

            A konszolidációs évek pragmatikus politikája meghozta gyümölcsét: Kádár a szocialista országokban példa nélkül álló népszerűségre tett szert. Úgy érezte, a tisztelet őt igazolta és nem Nagy Imrét. Az őt szolgáló propagandagépezet teljes erővel sulykolta az emberek fejébe, hogy Nagy Imre áruló volt, megérdemelte büntetését.

            Ritkán alkot a sors olyan teljes ívű tragédiát, mint amilyet Kádár János megélt: vérrel szennyezett út a hatalomhoz, a csúcson eltöltött napfényes évek, majd a végén a teljes, megsemmisítő bukás. A rendszerváltás előszele felnyitotta a titkos dossziékat, napvilágra került, hogy Nagy Imre ártatlan volt és halála politika leszámolás. Kádár szembesült azzal, amitől titkon mindig rettegett: ha ’56 forradalom volt és szabadságharc, akkor azok, akik eltiporták, ellenforradalmárok, és kollaboránsaik hazaárulók; ha a kommunizmus gyilkos diktatórikus rendszer, akkor a kommunizmus nevében elkövetett minden gaztett elkövetőit a gazembereknek kijáró megvetés illeti. Kádár, aki személyiségét a kommunista eszmére építette fel, elvesztette minden támasztékát. Eljött a macbethi pillanat, Nagy Imre vére visszahullott gyilkosára. Kádár tudatában Nagy Imre példája oly mélyen volt eltemetve, hogy a KB előtt tartott összefüggéstelen – önigazolást kereső – utolsó beszédében még arra sem volt képes, hogy kiejtse az általa gyűlölt és retteget nevet, csak annyit tudott mondani: „az a bizonyos személy”.

 Kádár János utolsó beszéde az MSZMP KB zárt ülésén - dokumentumfilm (A film készítői: Kornis Mihály (író), Sólyom András (rendező))          

Kádár személyisége atomjaira hullott, a drámai végzet kiteljesedett.

 Rockenbauer Antal

Megjelent: Napi Magyarország, 1998 december 12.   

Utoljára hét véve haltak meg olyan sokan Magyarországon, mint idén márciusban - derül ki a KSH népmozgalmi adataiból. A születések száma még meghaladja az egy évvel korábbit, de a szezonálisan igazított adatok azt mutatják, hogy a harmadik egymást követő hónapban csökkent a születésszám. 

http://www.portfolio.hu/gazdasag/egeszsegugy/tobben_haltak_meg_es_kevesebben_szulettek_marciusban.167633.html

" Vörös festékkel öntötte le a Somogy megyei Kerekiben vasárnap felavatott Horthy-szobrot Dániel Péter ügyvéd. Erről maga az elkövető számolt be a Facebookon, és képeket is közzétett az akcióról."

http://index.hu/belfold/2012/05/16/daniel_peter_vorosre_festette_a_horthy-szobrot/

Kérvény:

Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk !

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése !!
Szeretnének minket ma is kiirtani !
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni !

Remélem és hiszem, fordul majd a világ !?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág !
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket !

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors vállainkra rakott !
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha!
Eljött az idő végre : mostan vagy soha !

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek !
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág !?

Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta !
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték őket vitéz magyar kezek !

Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat !!!
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál ?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője !
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem !

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat !
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe !!

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.

Én aki maradtam nagyon szépen kérem !
Magyar állampolgárságom adják vissza nékem !
Ígérem az leszek aki eddig voltam,
Én magyar maradok - itt az ősi honban !!

SAJTÓKÖZLEMÉNY

Egy ösztöndíj egy gyermek jövőjéért - Lehetőség a kitörésre

Budapest, 2012. május 3. – Magyarországon közel 20.000 gyermek él mélyszegénységben. Ezekben a családokban nemcsak a mindennapi meleg élelem előteremtése okoz gondot, de a gyermekeik jövőjének megalapozását sem tudják vállalni. Sok esetben már az általános iskola éveiben kiesnek az oktatásból, így számukra külső segítség nélkül esély sincs a felemelkedésre. Ezért is sorsdöntő és jövőbe mutató az a partneri együttműködés, ami a Gyermekétkeztetési Alapítvány és a VT-SOFT között épült ki. Ők ketten vállalták azt, hogy felkutatják azokat a gyerekeket, akik teljesítményükkel, iskolai eredményeikkel érdemesek lehetnek egy ösztöndíjra, ugyanakkor hátrányos helyzetük miatt biztosan nem tudnának továbbtanulni.
A Gyermekétkeztetési Alapítvány és a VT-SOFT Software Kft. 2011. novemberében hirdetett meg tanulmányi ösztöndíjat, olyan szociálisan rászoruló gyermekek részére, akik kiemelkedő iskolai teljesítményüknek köszönhetően továbbtanulhatnának, de még állami támogatással sem lennének képesek azt vállalni, a napi utazás, az étkezés vagy a mindennapi élettel járó egyéb kiadások finanszírozása miatt.
A most meghirdetett pályázat előkészítése során a GYEA, valamint a VT-SOFT munkatársai tanárokkal, szociális munkásokkal, nevelőkkel és szülőkkel egyeztettek, hogy megtalálják azokat a gyerekeket, akikben megvan a tehetség, a szorgalom, és az elszántság. 
A felvételi eredmény alapján egy igazi kis kincsre leltek az ösztöndíj kiírói: Kovács Máté nyert, aki a Fejér Megyei Gyermekvédelmi Központ IV.sz.szakmai egység – Dég lakója és a dégi Dr. Kovács Pál Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény végzős tanulója. Az alapítvány és a szoftvercég a gyermeket kiemelkedő eredményei, a Bólyai János Műszaki Szakközépiskolán tett sikeres felvételi, valamint szociális helyzete alapján választotta ki az ország különböző régióiból jelentkező 8. osztályos diákok közül. 
A VT-SOFt Kft. ügyvezető igazgatója, Juliusz Żukowski elmondta: „A VT-SOFT által alapított ösztöndíj egy nagyobb, átfogó projekt része, amely segítségével az elkövetkezendő években további tehetséges gyermekek jövőjét szeretnénk biztosítani. Máté kitartásával, tehetségével nyerte meg a pályázatot, példát mutatva diáktársainak, hogy a nehéz szociális helyzet ellenére is érdemes küzdeni és szorgalmasan tanulni.”
Máté osztályfőnöke és nevelője is egyetértett abban, hogy a VT-SOFT Kft. ösztöndíja hiánypótló, célja a hátrányos helyzetű tehetséges tanulók esélyegyenlőségének elősegítése, valamint továbbtanulásuk biztosítása. 
Kokas Krisztina, a dégi gyermekotthon vezetője, Máté gyámja határozottan fogalmazta meg véleményét: „Az ösztöndíj olyan lehetőséget ad Máténak, amely több tényező együttes hatását szem előtt tartva egyedülálló Máté életében. Számára a tanulás az egyetlen kilépési lehetőség arra, hogy sorsa ne az eleve elrendeltetett módon váljék meghatározóvá számára. Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor a megfelelő iskolaválasztást is, amit elsősorban az oktatás minőségének jövőt meghatározó jelentősége miatt bölcsen szem előtt tartott a pályázat kiírója.”
Hegedűs Csabáné, Máté osztályfőnöke még hozzátette: „A GYEA és a VT-SOFT Kft. közös pályázata egyértelműen dicséretes kezdeményezés. Bár több ilyen lehetőség adódna!”
Ebben a korban minden gyermek számára nehéz meghozni a döntést, hogy merre tovább, milyen iskola lenne megfelelő a tanulmányaik folytatásához. Máté talpraesett, érettebb a koránál, ezért pontosan tisztában van céljaival: „Célom az iskola befejezésével, hogy egy szebb jövő reményében kiváló szakemberként éljem a napjaimat és önálló, nyugodt életem legyen.”
A VT-SOFT Kft. által alapított és a Gyermekétkeztetési Alapítvány által gondozott ösztöndíj támogatásával Kovács Máté a 2012/2013-as tanévben Budapesten, a Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Kollégiumban folytatja tanulmányait, informatika szakon.  

 Indul a

• Vásárolj napos csibéket és a takarmányát a felnevelésükhöz 5000 Ft-ért,
• ezért 4 igazi kapirgálós rántani való csirkét kapsz vissza feldolgozva ~6000 Ft értékben, előhűtve, konyhakész állapotban a nevelési időszak végén -14 hét múlva.
• Mi segítünk megvenni a jószágokat és eljuttatjuk vidéki családokhoz, akik udvarokban felnevelik,
• mi beszerezzük az egészséges fejlődéshez szükséges takarmányt,
• biztosítjuk a származás- minőségkövetést, a készletkezelési bizalom fenntartását,
• Ön megismerheti a befogadó családokat és követheti jószágai fejlődését,
• a nevelési időszak végén átvevő pontokon, bevásárló közösségében átveheti a feldolgozott csirkéket.

• Olyanok is elindulhatnak a gazdálkodással akiknek nincs tőkéjük és ismeretségük,
• támogatjuk a vidéki családokat, a közösségi gazdaság fejlődését, az önellátás képességét,
• egy gazdasági közösségbe kerülünk azokkal akik az ételeinket gondozzák.
• A termelőnek nem kell versenyezni az ipari hulladékból gyártott  termékekkel és a tőkepiac zsarolásával,
• közösségeket alkotunk, termelő és fogyasztók mert, az valójában egy egység és nem két versengő csoport, közös céllal és felelősséggel.
• Kikerüljük a tőkehatalmukkal pusztító kereskedelmi rendszereket és a versenypiac lehető legnagyobb és legkártékonyabb részét,
• kicsiben kisérletezhetjük ki a jövő gazdálkodásának lehetőségeit. Segítsen ebben ön is.

• Szervezzen baráti, családi, szomszédsági köröket, legyen kapcsolat tartó és kerüljenek együtt gazdához,
• terjessze a lehetőséget,
• ha egyéb feladatokban részt tud venni keressen meg minket,

• arculat tervezés, grafika, plakát,
• Saját kör szervezése, gondozása,
• jogi feltételek kidolgozása, vállalkozás szerű nagyobb lépték bevezetéséhez. Közösségi gazdálkodás fejlesztéséhez,
• találkozók szervezése, helyszín biztosítás.

SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN KEDVES SZÜLŐT ÉS ÉRDEKLŐDŐT

 Adás:
2012. május 2., szerda 19.05 és 23.05
2012. május 3. csütörtök 5.05

Még az érintett hiteltulajdonosok sem tudják, hogy amikor deviza(alapú)hitelt vettek fel, tulajdonképpen devizaspekulációba kezdtek. Amelyből – az üzleti világ könyörtelen szabályai szerint – azonnal ki kell szállni, amikor az árfolyam vagy a kamatszint változása veszteségessé teszi a műveletet. De hogyan lehet kiszállni egy 10, 20 vagy 25 évre megkötött szerződésből?

Ezt az öszvért törvényalkotó erővel kellett volna országosan lóvá vagy szamárrá változtatni, állítja Asztalos László pénzügypolitikus, egyetemi magántanár, a PSZÁF felügyeleti tanácsának egykori tagja.

Szerkesztő-műsorvezető: Kovács Anita
Telefonszám: +36-1-8148-755
SMS-szám: +36-30-749-6720
E-mail cím: kettesben@lanchidradio.hu

http://mno.hu/lanchidradio/devizaspekulacio-felrekezelve-1072879

 Adás: 

2012. április 18., szerda, 19.05
2012. április 18., szerda, 23.05 
2012. április 19., csütörtök, 5.05

Világrendszerváltás
A szovjet befolyási övezet megszűnésével nemcsak Közép- és Kelet-Európában, hanem az egész világon ritmust és eszközt váltott a kapitalizmus. A befolyás már nem fegyverekkel, hanem felvásárlásokkal, gazdasági szabályzókkal és hitelpénzekkel terjed. A meghódítandó cél pedig nem romba dől, hanem tulajdonost vált. Az egységesülő „szép új világot” a globalizáció formálja. Árfolyamváltozások, kamatfelárak és off-shore konstrukciók rajzolják a részleteket. Vajon mekkora mozgásterük van a szereplőknek? Aki ügyesen használja a modernizáció eszközeit, az a maga javára fordíthatja a folyamatokat, vagy a koncentrálódott erőterek szabják már a történéseket? Vendég: Dr. Vass Csaba.

Szerkesztő: Kovács Anita

http://mno.hu/lanchidradio/a-kettesben-vendege-dr-vass-csaba-1069273

Tamás Gábor a Népszabadság március 7. számában, „Ángyán álmodik” címmel, publicisztikát írt, nemzeti vidék és agrárfejlesztési stratégia, ezen belül a birtokrendezés körüli gátlástalan politikai hazudozások, alkudozások, manipulációk állásáról. Azzal, a személyes társadalom- politikai ontogeneziséből eredően győzelmi végkövetkeztetéssel, hogy Ángyánnak meg kellett buknia, mert itt a pénz ássa az árkot, nem a társadalom-gazdasági érdek.

Néhány nappal korábban (február 28-án) ugyanezen újságban, írótársa, Tanács István, sokkal közelebb merészkedve a valósághoz a következőkben összegezte a lemondás okát: „A magyar mezőgazdaság alapproblémája, hogy vannak nyilvánosan kimondható és nyilvánosan ki nem mondható érdekek. A rendszerváltás után ugyanis kialakult egy hatalmas földekkel rendelkező réteg, amely gazdasági, politikai súlya, ezáltal befolyása a döntéshozókra, sokszorosan meghaladja a kis- és középbirtokosok lehetőségeit, akik viszont a munkahelyek sokaságát teremthetnék meg”.
Az elsőnek említett írás már ismert és egyoldalú profit centrikussága miatt szakmailag irritált, a második viszont a napilap megszokott szellemiségéhez viszonyítva meglepő társadalom-gazdasági objektivitásával a történelmi hűségnek megfelelő kiegészítésére késztetett. Ezért, mint Ángyán József azonos irányultságú, de zsellérparaszt, falu és vidék centrikus szellemi kortársa - gátlásokat félretéve talán mondhatnám sokéves harcostársa - rögvest társadalom gazdaság szempontú szakmai megjegyzést írtam a lap által megjelölt e-mailre. Egy évtizedes ilyen irányú, de a lap e témával kapcsolatos, Tamás István által kitűnően megfogalmazott „szellemisége” miatt meddő próbálkozásaim tapasztalata alapján, már mikor írtam, tudtam, hogy a közlést valamilyen taktikával elkerülik. Most az volt a megoldás, hogy egyszerűen szóra sem méltatták. Ezért publicisztikává alakítva az alábbiakban próbálom közreadni

„ZÚG A TRAKTOR – SZÁNT AZ EKE” – AGRÁRSZELLEMISÉG?

Tamás szerkesztő úr írása szemléletében annyira objektív, tartalmában annyira igazolt, mint a fanatikus drukkerek „megállapításai”. Ősidők óta ismerem az írásait. Tudom, hogy a háború utáni kor, internacionalista – kozmopolita, urbánus - technokrata hidegháborújában szemléletet szerzett generáció világlátásának tipikus képviselője. Akiket már az óvodában „a zúg a traktor szánt az eke” „népköltészettel” arra programoztak, hogy a paraszti és kulák létforma ósdi, földhöz ragadt, fejlődésképtelen, népellenes, rendszeridegen. A jövő kapuja, a természet akadályait legyűrő gép. Vele a gép követelményeinek alárendelt, következetesen szocialista tulajdon felé „államisodó” kolhoz modell.
Egy alantas célú politikai játszma eszközeként, erre a kezdetleges, vidéki nép által politikai kényszerrel elfogadtatott kolhoz kezdeményre özönlött rá 1969-től, a világhatalmi technika és befektetői tőke által szült, USA, iparszerű termelési rendszer. Hetven százalékos költségvetési támogatással összekötött, zárt konstrukciós hitellel. Az ilyet még soha nem látott falusi nép szemében, első látásra valósággal ingyen. Amíg meg nem jelent a termékkel történő törlesztési kötelezettség.

(folytatjuk)

 Dr. Nagy Bálint
A Nemzetstratégia szerzői kollektívája
Vidék és agrárfejlesztési munkacsoportjának tagja

Ismét az euróövezet adósságválságával foglalkozik Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász a New York Times hasábjain megjelenő blogjában. Meglátása szerint őrültség Spanyolországtól újabb megszorító intézkedéseket elvárni. A neves közgazdász úgy véli, hogy az egész rendszer összeroppanásának kezdetét láthatjuk. 

http://www.portfolio.hu/gazdasag/kikelt_magabol_a_nobel-dijas_kozgazdasz.165795.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox

 Miután a Finantial Times megtámogadta Sarkozy riválisát, Francois Hollendet, Sarozy válaszlépésként megtámadta a Finantial Timest – kemény kritikát gyakorolva felette. Ezt az FT röviden le is hozta.

Hosszú idő után újra a Közgázon a méltán híres közgazdászprofesszor, Bogár László.

Az étlapon: nemzetközi és hazai gazdaságpolitikai összefüggések, gazdaság és nemzetstratégiai kérdések.

A Professzor úr előadása után készséggel válaszol a kérdéseitekre is lehetőséget biztosítván egy valódi szakmai diskurzus kialakítására.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel vár a KDSZ-Közgazdászok a Közpolitikában csapata.

Helyszín: Budapesti Corvinus Egyetem, E 236.
Időpont: 2012. április 16. 18:10

http://kdsz.blog.hu/2012/04/10/bogar_laszlo_eloadasa_promo

 A Magyar Közgazdasági Társaság Társadalomgazdasági Szakosztálya és a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdasági Intézete alternatív rendszert kereső vitát rendez az alábbi témában:

A kormány és a civil szféra pénzintézeti támogatása a fenntarthatóság finanszírozása érdekében

(Létező nem létező bankrendszer)

A Magyar Közgazdasági Társaság Társadalomgazdasági Szakosztálya és a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdasági Intézete alternatív rendszert kereső vitát rendez az alábbi témában:

A kormány és a civil szféra pénzintézeti támogatása a fenntarthatóság finanszírozása érdekében

(Létező nem létező bankrendszer)

 1. Bevezetés

5. A profitkényszer demográfiai következményei

6. Úton az ökológiai katasztrófa felé

7. Kamat kamatos-kamatok nélkül

8. Záró megjegyzések

 http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/haboru_20120204.html

"Aggódom az amerikai demokrá­ciáért. Azt hiszem, Barrosónak és Orbán Viktornak levelet kellene írnia Barack Obama elnöknek,........"

Fricz Tamás cikke

 A válság bekövetkeztéig a közemberek, de a szakma is kőbe vésettnek hitte, hogy 250 forint 1 eurót ér. Ma már lejjebb adjuk: jó lenne nekünk a 280 forintos árfolyam is. Ha pedig pénzünk értéke 300 forintos árfolyamra csökkenne, akkor már úgy gondoljuk, ez már a vég. Holott elgondolkodtató, hogy a forintárfolyam sávközepe 282 forint volt 2008-ig, amíg működött az árfolyam sávközepének megállapítása. Ez azt jelentette, hogy a forint akár 324 forintra is leértékelődhetett volna, az MNB beavatkozási kötelezettsége csak ennél lejjebbre szólt!

 a Magyar Közgazdasági Társaság Társadalomgazdasági Szakosztálya