A cikk az eredeti oldalon angolul : !klikk!
A Conservative Home („a konzervatizmus otthona”) honlapján megjelent írás 2012 január 12-én.
(A honlap így mutatja be Hossó Andreát: magyar, aki 15 éve él az Egyesült Királyságban, s a Londoni Cityben dolgozik)
Az elmúlt néhány hónapban növekvő megrökönyödéssel olvasom a nemzetközi fősodrú médiában a Magyarországról szóló hisztérikus cikkek áradatát. Ezek azt állítják, hogy országomban – egy közép-európai EU és NATO tagállamban – „diktatúra” van kibontakozóban. Hogyan lehet, hogy ezt eddig nem vettem észre – kérdezem magamtól?! Meglehetősen jól ismerem ezt az országot, ahol születtem, nevelkedtem, és ahová gyakran hazajövök. Az ország, amit én ismerek, és ami ezekből a kemény támadásokból kirajzolódik, mondhatom, nem ugyanaz.
Már jó ideje dolgozom a londoni Cityben. A pénzügyi felfordulások – a piac már csak ilyen – mindennaposak. Csak „ízelítőnek”: görög fizetésképtelenség, az euróövezet szétesése, az Egyesült Államok adósságválsága és politikai patthelyzete, ami csaknem államcsődhöz vezetett, az Egyesült Királyság bankválsága és a részleges bankállamosítások, a pénzügyi összeomlás általános veszélye. Először nem tulajdonítok jelentőséget a hisztérikus kirohanásoknak. Végül is Magyarország - mely nyitott, exportfüggő kis gazdaságával mindig is nagyon sérülékeny volt a gazdasági és pénzügyi zavarokkal szemben - ma is nagyon ki van téve mindannak, ami az euróövezetben, a világpiacon, és általában a politikában zajlik.
A magyar helyzettel kapcsolatos hisztéria azonban az elmúlt hetekben rendkívül magas hőfokra hágott. Paul Krugman és Kim Lane Scheppele (HVG cikk!) a New York Timesban a totális diktatúra szélére sodródott ország képét vázolja fel. A Népszabadság interjút közöl Mark Palmerrel, az Egyesült Államok korábbi magyarországi – dicstelenné vált – nagykövetével, akit az egykori amerikai külügyminiszter, James Baker III, 24 órás határidővel rendelt vissza budapesti állomáshelyéről, mert maga is levette sápját a kommunizmus bukását kísérő sajátos magyar „aranylázból”. Ebben az interjúban Palmer javasolja, hogy indítsák újra a hidegháború éveiben működtetett - de a rendszerváltás után funkcióját vesztett - magyar nyelvű adásokat a Szabad Európa Rádióban. Emellett az Európai Unióból történő kizárással fenyegeti meg Magyarországot, ami sajátos gondolat olyan személy részéről, aki nem is polgára az Európai Uniónak.
Aztán ott van Charles Gati úr, a Johns Hopkins Egyetem professzora, aki vette magának a bátorságot, hogy nyíltan az Arab Tavaszhoz hasonló „rendszerváltással” fenyegesse a hivatalban levő Orbán kormányzatot. Krugman, Scheppele, Palmer és Gati is azt szeretné elhitetni, hogy Magyarország Orbán Viktor alatt gyors ütemben válik antidemokratikus, diktatórikus és fokozatosan elszigetelődő országgá, és ezért ki kell rúgni az EU-ból. A derék professzor maga még egy röpke évet sem töltött hivatalban, amikor le kellett mondania külügyminisztériumi állásáról a politikai döntéseket előkészítő csoportban, hogy így kerüljön el egy biztonsági okokból indított hivatalos vizsgálatot.
A professzor úr arról is biztosít minket, hogy elfogadható minden eszköz, akár Orbán Viktor eltávolítása is miniszterelnöki pozícióból. Holott a magyar választók rá és a FIDESZ polgári pártra példa nélküli, kétharmados többséggel szavaztak, és ezzel óriási többséggel juttatták be a pártot a magyar parlamentbe. A mi professzorunk kötelességének érzi, hogy a miniszterelnököt démonnak, tébolyodott politikusnak állítsa be, aki egymaga irányítja az országot, dacolva minden elfogadott demokratikus normával.
Furcsa módon a nyugati fősodrú média is ezt visszhangozza, azt harsogván, hogy itt a világ vége, mivel Orbán alatt egy új diktatúra bontakozik ki Európa közepén. Ez már nyílt felhívás a legitim kormányzat megbuktatására, messze túlmutatva szenzációhajhászáson és beavatkozáson. Ez már nyílt felhívás „rendszerváltásra” egy állítólag szuverén országban, offenzívára tankok nélkül – legalábbis egyelőre. Világosan látszik, hogy az Egyesült Államokban és az EU-ban bizonyos erők eltökélték, hogy eltipornak egy kis európai országot, amelyik félénk kísérletet tett, hogy elinduljon a nemzeti érdekérvényesítés útján.
Tudjuk jól, hogy ez a fajta cselekvési szabadság csak a nagy országoknak megengedett. Ám még akkor is meglepő, hogy egyes amerikai magánszemélyek feljogosítva érzik magukat, hogy mindenféle hivatalos felhatalmazás nélkül szuverén európai országok belügyeibe avatkozzanak be, amikor nyilvánosan tanácsolják a szabadon és demokratikusan megválasztott miniszterelnök és kormányának eltávolítását.
Természetesen a világ emlékszik a Bush doktrínára, arra, hogy az Egyesült Államoknak szabad megelőző csapást mérni bármely országra, ha úgy véli, hogy az valódi, vagy képzelt fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzeti érdekeire, akár az Egyesült Államok területén, akár azon kívül.
Az ember azt gondolta, hogy ez a doktrína a terrorizmusra adott válasz. De most úgy tűnik, bizonyos neocon/neolib körök arra is felhasználhatónak tartják a megelőzési doktrínát, hogy eltávolítsák az Európai Unió egyik tagállamának demokratikusan megválasztott kormányát. Tennék ezt pusztán azért, mert mandátuma alapján megkísérli – a legcsekélyebb gazdaságpolitikai függetlenséget gyakorolva - a kommunizmus időszakából származó súlyos örökség levedlését.
A média össztüzet zúdítva szünet nélkül harsogja, hogy micsoda szörnyszülött a magyar kormányzat. Azonban nagyon kevés konkrét bizonyítékot és érvet hoz fel az elsöprő vádak alátámasztására Az egyik az új magyar alkotmány elfogadása, a másik a Magyar Nemzeti Bankról hozott törvény.
Mennyire meghökkentő, hogy a demokratikus Nyugat a sztálinista „alkotmány” lecserélése miatt panaszkodik. Azt az alkotmányt ugyanis a megszálló szovjet hadsereg által hatalomra segített, hírhedt totalitárius kommunista kormányzat erőszakolta rá Magyarországra 1949-ben. Vajon a szabad és demokratikus nyugati országok előnyben részesítik a Sztálin diktálta „alkotmányt” a maival szemben, amit szabadon írtak és fogadtak el egy demokratikusan megválasztott parlamentben, azok után, hogy nemzeti szintű felmérésben kérdezték meg a polgárokat alkotmányozási elképzeléseikről?
Mennyire zavarba ejtő, mitöbb észbontó azt látni, ahogy az Európai Unió aggódik a Magyar Nemzeti Bank függetlenségéért, amelyet sért, hogy a Monetáris Tanács két-három olyan taggal bővül, akiket a miniszterelnök és az ország elnöke nevez ki. Mintha valóban a Monetáris Tanács tagjainak számától függne a központi bank „függetlensége”! Mintha a központi bank „függetlensége” az emberi élet védelméhez hasonlóan szakrális érték lenne (ez utóbbit ugyanis az új alkotmány tartalmazza). Holott a nemzeti bank függetlensége csupán gazdaságpolitikai elméleti tétel, amelyet ráadásul a nyugati országok akkor hagynak figyelmen kívül, amikor csak szükségesnek tartják.
Tekinthetjük-e Anglia központi bankját függetlennek, ha a kitűzöttnél messze magasabb inflációt is eltűr azért, mert az inflációt fékező magasabb kamatláb mélyítené a recessziót és még nehezebb helyzetbe hozná a súlyosan eladósodott brit háztulajdonosokat? Mennyire tekinthető függetlennek az USA központi bankja (Federal Reserve), amely rendre hígította a pénzt nagy összegű pénzkibocsátási akciókkal (ez az úgynevezett Quantitative Easing). Avagy független-e az Európai Központi Bank, amelyik újabban 100 milliárdos összegekben vásárol fel euróövezeti kötvényeket annak érdekében, hogy a nagyszabású euró kísérletet életben tartsa? Olvasta-e bárki a CityAM 2011. december 5-i szerkesztői levelét, amely rámutatott arra, hogy a központi bankok egyre inkább politikai szerepkört kapnak, állítólagosan a jelenlegi gazdasági bajokra adott válaszként?
A jelenlegi pénzügyi válság, a legsúlyosabb a Nagy Gazdasági Világválság óta, nyugatról indult. Vajon van-e alapja az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak, hogy tévedhetetlen ítéletet mondjon a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó - nem nagy súlyú - törvénymódosításról? Még ha így is lenne, feljogosítja-e ez őket arra, hogy démonizálják a szabadon és demokratikusan megválasztott kormányt? Vagy netán egyéb motívumok játszanak szerepet? Sajnos, attól tarthatunk, nagyon is!
Figyelvén a nyugati és az állítólag elnyomott magyar sajtó össztüzét, az ember azt hinné, hogy Armageddon vár Magyarországra, és a megfélemlített állampolgárok alig várják, hogy visszaszerezzék szabadságukat.
Ez teljesen téves látásmód, ami a nyugati olvasók érdekeit sem szolgálja. Bármely tárgyilagos megfigyelő számára világos, hogy a jól vezényelt médiakampányt a politikailag legyöngült belső magyar ellenzék és nyugati támogatói irányítják mesteri módon. Ez a különleges érdekcsoport nem hajlandó elfogadni hatalmas választási vereségét, és korábbi domináns politikai szerepének csökkenését. Attól félnek, hogy elveszítik összehordott vagyonukat, amit a magyarországi átláthatatlan, „gyorstüzeléses” privatizációval szereztek az utóbbi két évtizedben.
Az igazság az, hogy a hisztérikus politikai kampány és az ahhoz kapcsolódó nyílt pénzügyi fenyegetés és nyomás ellenére az Orbán kormányzat és politikája továbbra is széleskörű választói támogatással rendelkezik. A kormányzat kétharmados többsége akkor is valóságos, ha minden erőfeszítést megtesznek annak ignorálására, vagy lejáratására, azáltal, hogy mélyen antidemokratikusnak állítják be. Azok, akik javasolják a jelenlegi magyar kormány eltávolítását, valójában semmibe veszik a magyar választók nagy többséggel kinyilvánított demokratikus akaratát, vagyis éppen azt, aminek a védelme adja a demokrácia igazi lényegét. Amennyiben egy ilyen antidemokratikus kísérlet sikerrel járna Magyarországgal szemben, akkor sikerrel járhatna bármikor bármely más demokráciával szemben is. "Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."
Hossó Andrea
(Fordította: Rockenbauer Antal és Szegő Szilvia
2012. január 23.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
UN-KA 2012.01.28. 21:28:59