Tamás Gábor a Népszabadság március 7. számában, „Ángyán álmodik” címmel, publicisztikát írt, nemzeti vidék és agrárfejlesztési stratégia, ezen belül a birtokrendezés körüli gátlástalan politikai hazudozások, alkudozások, manipulációk állásáról. Azzal, a személyes társadalom- politikai ontogeneziséből eredően győzelmi végkövetkeztetéssel, hogy Ángyánnak meg kellett buknia, mert itt a pénz ássa az árkot, nem a társadalom-gazdasági érdek.
Néhány nappal korábban (február 28-án) ugyanezen újságban, írótársa, Tanács István, sokkal közelebb merészkedve a valósághoz a következőkben összegezte a lemondás okát: „A magyar mezőgazdaság alapproblémája, hogy vannak nyilvánosan kimondható és nyilvánosan ki nem mondható érdekek. A rendszerváltás után ugyanis kialakult egy hatalmas földekkel rendelkező réteg, amely gazdasági, politikai súlya, ezáltal befolyása a döntéshozókra, sokszorosan meghaladja a kis- és középbirtokosok lehetőségeit, akik viszont a munkahelyek sokaságát teremthetnék meg”.
Az elsőnek említett írás már ismert és egyoldalú profit centrikussága miatt szakmailag irritált, a második viszont a napilap megszokott szellemiségéhez viszonyítva meglepő társadalom-gazdasági objektivitásával a történelmi hűségnek megfelelő kiegészítésére késztetett. Ezért, mint Ángyán József azonos irányultságú, de zsellérparaszt, falu és vidék centrikus szellemi kortársa - gátlásokat félretéve talán mondhatnám sokéves harcostársa - rögvest társadalom gazdaság szempontú szakmai megjegyzést írtam a lap által megjelölt e-mailre. Egy évtizedes ilyen irányú, de a lap e témával kapcsolatos, Tamás István által kitűnően megfogalmazott „szellemisége” miatt meddő próbálkozásaim tapasztalata alapján, már mikor írtam, tudtam, hogy a közlést valamilyen taktikával elkerülik. Most az volt a megoldás, hogy egyszerűen szóra sem méltatták. Ezért publicisztikává alakítva az alábbiakban próbálom közreadni
„ZÚG A TRAKTOR – SZÁNT AZ EKE” – AGRÁRSZELLEMISÉG?
Tamás szerkesztő úr írása szemléletében annyira objektív, tartalmában annyira igazolt, mint a fanatikus drukkerek „megállapításai”. Ősidők óta ismerem az írásait. Tudom, hogy a háború utáni kor, internacionalista – kozmopolita, urbánus - technokrata hidegháborújában szemléletet szerzett generáció világlátásának tipikus képviselője. Akiket már az óvodában „a zúg a traktor szánt az eke” „népköltészettel” arra programoztak, hogy a paraszti és kulák létforma ósdi, földhöz ragadt, fejlődésképtelen, népellenes, rendszeridegen. A jövő kapuja, a természet akadályait legyűrő gép. Vele a gép követelményeinek alárendelt, következetesen szocialista tulajdon felé „államisodó” kolhoz modell.
Egy alantas célú politikai játszma eszközeként, erre a kezdetleges, vidéki nép által politikai kényszerrel elfogadtatott kolhoz kezdeményre özönlött rá 1969-től, a világhatalmi technika és befektetői tőke által szült, USA, iparszerű termelési rendszer. Hetven százalékos költségvetési támogatással összekötött, zárt konstrukciós hitellel. Az ilyet még soha nem látott falusi nép szemében, első látásra valósággal ingyen. Amíg meg nem jelent a termékkel történő törlesztési kötelezettség.
(folytatjuk)
Dr. Nagy Bálint
A Nemzetstratégia szerzői kollektívája
Vidék és agrárfejlesztési munkacsoportjának tagja
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.