Árad a Duna. Miközben a Duna vízszintje a Parlamentnél 2013. június 10-én rekord magasságot ér el, bent a képviselők ezen a napon a Földtörvény mellett pénzügyi tárgyú törvényekről is szavaznak. A Parlament honlapján olvasható a zárószavazásra előkészített T/ 10903 számú törvényjavaslat, amely a soproni kékfrankhoz, a balatoni és a bocskai koronához hasonló helyi pénz kezdeményezéseket hivatott szabályozni. Lehetséges-e önerős helyi gazdaságfejlesztés, vagyis településeink népesség - és gazdaságmegtartó ereje növelhető-e hazánkban is a világszerte több ezer példával megerősített módon?
A Magyar Nemzeti Bank 2011 áprilisában megjelentette Helmeczi István Nándor és Kóczán Gergely közös tanulmányát, amely a helyi pénz-gondolat elhibázott voltát hangsúlyozza és felveti a szabályozás szükségességét. A magyar közbeszéd követi a világ gyakorlatát, vagyis helyi pénzről beszél, ugyanakkor a működtető szervezetek saját fizetőeszközüket utalványként definiálták. Az egyes országok joggyakorlata megengedően viszonyul az önkormányzatok, helyi közösségek kezdeményezéséhez, amelyhez az egyik elméleti alapot Gerhard Rösl 2006-ban, a német jegybank honlapján megjelent tanulmánya szolgáltatta.
A küszöbön álló magyar szabályozás a kiegészítő pénzügyi szolgáltatások sorába illeszti be és forgatható utalványként határozza meg ezen alternatív fizetőeszközöket. Mire elvonul az ár, forgatható utalvány lesz talán az egyetlen lehetséges elnevezés.
Röviden tekintsük át a törvényjavaslat megszületését.
Az MNB tanulmány megszületéséig inkább csak lelkes, legfeljebb kétkedő híradások láttak napvilágot a három helyi kezdeményezésről. A szerzők rögzítik, hogy az egyre erősödő sajtónyilvánosság miatt látják „célszerűnek és szükségszerűnek” munkájukat. Közvetlenül a tanulmány megjelenése után már felerősödtek a kritikus hangok, mígnem egy év múlva a Pénzügyi Stabilitási Tanács (PST) az MNB előterjesztésére megtárgyalta az utalvány kibocsátási tevékenység kockázatait és szabályozásának lehetőségeit. Újabb egy év elteltével, 2013 februárjára elkészült az Nemzetgazdasági Minisztérium javaslata – adta hírül előbb a Napi Gazdaság aztán a Heti Világgazdaság.
Szabályozásra szükség van. A jó szabályok nem korlátoznak, de szabadságot adnak és betarthatóak. Megvalósul általuk a rész és az egész összhangja, vagyis szolgálják a tágabb közösséget, a közjót.
A német jegybanki tanulmány, foglalkozik a közjó csorbulásaként értelmezett jólétei veszteségnek a helyi pénzek működése folyományaként bekövetkezett nagyságával. A magyar tanulmány pedig hivatkozik erre az 5 évvel korábbi anyagra. Csakhogy G. Rösl írása négy ízben is, jelesül a cikk eleji kivonatban, aztán a nem-technikai összefoglalóban, majd a főszövegben, végül a tanulmány összefoglalójában is közli a tényt: a negatív kamatozású helyi pénzekkel kapcsolatos jóléti veszteségek nagysága makrogazdasági szinten annyira kicsi, hogy elhanyagolható! Ezzel szemben a magyar tanulmányban, vagyis a Parlament elé kerülő törvényjavaslat előzményeként bemutatott dolgozatban az szerepel, hogy az ilyen típusú pénzek elterjedése „a német jegybank által végzett kutatás alapján jelentős jóléti veszteséggel járna”.
A 2011 februárjában Lyonban megtartott Kiegészítő Pénzek nemzetközi konferenciájának folytatása két hét múlva lesz Hágában. A tervezett magyar jogszabály kemény korlátokat állít, sokkal szigorúbban szabályoz, mint bárhol másutt a világon. Átfogó nemzetközi összehasonlításra lenne szükség, hogy Magyarország versenyhátránya ne növekedjék egy túl szigorú, az alulról jövő kezdeményezéseknek gátat szabó törvénykezéssel.
Budapest, 2013. június 9.
Szalay Zsuzsanna Eszter
közgazdász
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.