Tamkarum

Beszéljünk Ciprusról, a Nemzetközi Valutaalapról és az Európai Központi Bankról.

Money Morning 2013. március 13. (kivonatolt, rövidített nyersfordítás)

A Nemzetközi Valutaalap – a nagy globális bankok érdekében – és az Európai Központi Bank – az európai nagy bankok érdekében – lopják a betétesek pénzét Ciprus valamennyi bankjában (ráadásul nincs semmiféle  meghatalmazásuk ilyen döntésre,  vagy bármi efféle (ez  nem lehet az Európai Bizottság, hiszen ők ketten (IMF EKB) együttesen birtokolják az Európai Bizottságot) .

Mivel valamennyi bank, amelyek kölcsönt nyújtottak a ciprusi bankok életképességének fenntartásához, jelenleg szorítóban vannak.

Miért?

Még van néhány szabadon maradt ülés  a megmentésre váró banki zenekar sokaságában. Így most a ciprusi bankokon a sor. Most ők harcolnak azért ami jár nekik: ők is – hasonlóan mint más bankok - legyenek kimentve a bajból.  

Hogyan érik ezt el? Meghatalmazzák az Európai Bizottságot, hogy lépjen közbe, méghozzá az IMF nemzetközi támogatásával (ami a végső eszköze a globális bankároknak) és az EKB lokális támogatásával. Ilyen felhatalmazással lopjanak elég pénzt össze, akár betéteseiktől, majd a bajba került bankok ezt a pénzt visszanyernék.

A lopott és visszanyert pénzt a bankok felhasználhatják „tartalékaikra’, megszépítve rossz pénzügyi mutatóikat.

Ez – a másik oldalnak, az IMF-nek és az EKB-nak is jól jön –a ciprusi bankok megsegítésével egészségesebb kinézetet nyernek a felügyelő hatalmak:  az EKB és az IMF is.  Következésképpen az IMF és az EKB több pénzt tud kölcsönözni ugyanazoknak a bankoknak, akiknek a betéteseit éppen ezt megelőzően meglopta..

Nem viccelek!

Ha ugyanis nem tudnak „régi módon” pénzt csinálni: szorgalmas, módszeres munkával, akkor marad a könnyebbik út, pénzt kreálni egyszerűen lopással.

Ezt teszik a bankok. Valamikor megkeresték a pénzt, lassan gyarapodva. Ezért a bankárok ebédje gyors volt, és golfot is csak hetente egyszer játszottak, azt is orvosaikkal és üzlettársaikkal.  A játék tehát nem volt igazán az, az üzletet szolgálta.

Mindez megváltozott.

A mai bankok gigantikus méreteket öltöttek. Pénztakarók borítják az iparkodás szektorait, a nemzeteket, a globust piszkos anyaggal hálózzák be azért, hogy óriási jövedelemhez juthassanak, és  fantasztikus bonuszokat fizethessenek.

 Hogy működhet ez anélkül, hogy magát robbantaná fel a rendszer?  Hogyan válhat – kis és nagy kartellek összeolvadása (valamennyi ugyanannak a színjátéknak a része, valamennyi ugyanannak a juhnak a szőrét borotválja) – egy hatalmas kartell része úgy, hogy nem váltja ki a világ aggodalmát?

Úgy, hogy a bankok maguk kreálták meg a központi bankokat és az IMF-et. Maguk hozták létre felügyelőiket, hogy úgy nézzen ki, ők alá vannak vetve központi bank szabályozásának, a rendszer biztonságos működésének és a közérdeknek. De éppen ez az, éppen azt akarták elérni, hogy a publikum ezt higgye.

Az IMF és az EKB a tolvajok főnöke Ciprusban. Ők nem a végső menedék, hanem az elképzelhetetlen valóráváltói. Már nem játsszák meg a lopást. Nem nyomnak pénzt, amit aztán odaadnának bankárjaiknak (vásárlóerő lopásának esete inflációval). Most egyszerűen belenyúlnak a betétesek számlájába, miközben szemükbe néznek az azt mondják nekik: „Sajnáljuk, de ez a pénz egyébként is a miénk.”

Ez azonban mindent megváltoztat.

A modern történelemben ez az első eset, amely a napnál világosabban feltárja a rendszer vámpír jellegét. Lehet (bár kétlem), a világ kezdi látni a hurkot, melyet a bankok a nyakunk köré szőttek. És azt is láthatják, hogy ha ez így megy tovább, mi fogjuk akasztjuk majd fel magunkat,  ha nem törjük fel a nagy bankokat és a központi bankokat.

Shah Gillani

Befektetési tanácsadó, USA, Money Morning tulajdonrészes  írója

(Nyersfordító: Szegő Szilvia)