Tamkarum

„Ha a vállalatok és befektetők nem vonják be terveikbe megfelelően a klímaváltozás elleni küzdelmet, akkor számolniuk kell azzal a kockázattal, hogy a jövőben jelentős vagyonok semmisülnek meg.” (Mark Carney, az Angol Nemzeti Bank elnöke, 2019. december 30.)

 Egy évvel ezelőtt, borongós téli januári napokban, Davosban világgazdasági konferenciát tartottak, amire a világ tekintélyes intézményei nagy elánnal igyekeznek bejutni. A legfontosabb döntéseket – mint általában - nem hivatalos program keretében hozzák meg (lásd korábbi blogomat (https://tamkarum.blog.hu/2019/09/19/davos_az_uj_globalis_doktrina). Valami ilyesmi történt 2019 januárjában, amikor eldőlt, hogy a mindaddig szigorúan számon kért (a too big to fall elvvel kivételezetteket kivonva) pénzügyi fegyelmet veszni kell hagyni az emlékezet homályában. Ezentúl az ENSZ által elfogadott új világelv – klímavédelem – kell, hogy a gazdálkodás értékvilágát alakítsa.

 A szűkkeblű pénzügyi gondolkodással szemben Davosban, sajtóhírek szerint egy (akár esti vacsora melletti) megbeszélés során vizionáltak a világ tekintélyes emberei a jövőről. Arról, hogy a minden feletti érték ezen túl a klímavédelem és a társadalmi felelősség lesz. Gyakorlati emberek lévén arra is kitértek, hogy ez úgy valósítható meg, ha klímavédelemre évente mintegy 5-7 trillió dollár befektetést költ a világ. A honnan és hogyan kérdésre vázlatos választ adtak. Elsősorban olyan pénzek kerültek – szintén sajtó hírek szerint - szóba, melyeket jelenleg megtakarításként tartunk számon, és alig hoznak valami pluszt a megtakarítóknak. Ilyen szempontból elsősorban a nyugdíjalapok és a biztosítási alapok óriási pénzügyi forrásai kerültek a figyelem közepébe. Ugyanis – sajnálatosan – ezek a megtakarítások már évek óta nem fialnak, hiszen a kamathozam gyakorlatilag eltűnt a statisztika képernyőjéről. Ezek a pénzek tehát nem “dolgoznak”, vagyis adódik, hogy a közgazdasági alapértékek valamiféle átrendezésével ez a probléma válhat magává a megoldássá.

 A nagy megtakarítók a semmi földjére kerülhetnek

A megtakarítóknak ebben a beállításban – minden gondolkodásunkat befolyásoló pénzelmélettel szemben – jelenleg halott pénzük van. Ezen változtatni kell, és erre is szolgál az új doktrína, hiszen a klímaváltozás elleni befektetésekhez pénzre van szükség, és a megtakarítóknak történetesen van pénzük. Az elv tehát a klímabarát pénzpolitika, ami ezen túl a korábban hozamot alig hozó pénzeket a klíma javítására irányítja. Vagyis a mai körülmények között nem dolgozó, élesebb megfogalmazásban „halott” megtakarításokból klímabarát befektetések jöhetnek létre. Ami szintén lényeges, úgy, hogy bizonyos befektetések és vagyonok értéküket veszthetik, mások ezzel szemben felértékelődnek.

 A végeredmény tehát világos: egyes területekről jelentős vagyonkivonás történik majd, hogy a klímavédelemre – annak irányítására és annak irányításában részvevőknek – megfelelő összegű források álljanak majd rendelkezésre. (Korábban ezt vagyonrekvirálásnak nevezték, általában meghirdetett és valamilyen módon (többnyire erőszakos módon) elfogadtatott célok érdekében.)  

Az ESI (Environment and Social Investment)  érték-morállal hitelesítendő vagyonok és pénzkibocsátási eljárások 

Tehát mindenki jól jár, ha az éghajlat megváltoztatását célzó befektetésekre átirányítják a lakossági megtakarításokat és biztosítási pénzeket. Nyer a „nem dolgozó” pénzre hagyatkozó megtakarító, nyer a környezet, nyer a társadalom és nyernek a nyugdíjasok is. Ha a profit hozam csökken is, a társadalmi haszon jól érzékelhetően növekedni fog. Érvényesül tehát a környezet és társadalom barát gazdasági világ. Ennek feltétele a környezet és társadalom barát befektetési tevékenység – angol betűszóval – az ESI-vel hitelesített pénzleosztási (pardon, hitelezési eljárási) rendszer. A profit többé nem cél, a profitabilitás  üdvözlendő, de nem elsőrendű eszköze lehet így a vagyonosodásnak.

 A gazdaság színpadának átrendezése a múlt évben szédületes ütemre váltott. Még egy év sem telt el ahhoz, hogy a korábban a környezettel szemben közömbös tömegeket az új eszme már utcai demonstrációkra sarkalta. Természetesen a tudományos dolgozatok és konferenciák is témaválasztásukban nagy előszeretettel a klímavédelmet jelölték meg. A gondolkodás átprogramozását még hatékonyabbá tették azok a fórumok, amelyeken az USA-ban a nagy vagyonbefektető társaságokat érzékenyítették a klímaváltozásra, és befektetéseik szempontjainak átrendezésére. Ezeken a fórumokon egyre több petíció készült, melyekkel a befektetők a klímaváltozás elleni azonnali küzdelemre kötelezték el magukat. Így arra, hogy ezen túl kiemelt szerepet tulajdonítanak a klímavédelemnek, azon belül a széndioxid kibocsátás azonnali csökkentésének.

 Vaskos pénzeket kezelő befektető társaságok az új globális doktrína célkeresztjében

  Történt azonban, hogy a 6 trillió dollár tőkevagyon felett rendelkező BlackRock, az USA legnagyobb befektetési társaságának egyike (néhány hasonló fajsúlyú befektető társaság tulajdonosával) több ilyen nyilatkozat aláírásából kivonta magát, így a szükségesnek tartott 41 petícióból csak ötöt írt alá. Csak a nyilatkozatok mögötti gazdasági erő felbecsülésére említik meg az elemzők, hogy például egy olyan nyilatkozatot nem írt alá a BlackRock vezetője, amelyet 600 befektető 37 trillió dollár vagyonerővel szorgalmazott aláírásra. Ennek a nyilatkozatnak a súlyát azzal lehet megbecsülni, hogy a nyilatkozók mögötti tőkeerő majdnem kétszeres az USA éves GDP-jének. A nyilatkozatban, amit a BlackRock nem írt alá,  a befektetők felhívást intéztek az USA kormányához, hogy azonnali hatállyal intézkedjen a klímaváltozás megakadályozására.

 Tavaly ősszel már nyilvánosan is bírálták az aláírásokkal szemben renitens módon viselkedő – az óriási vagyon felett döntéseket hozó - befektető társaságok közül többeket. Azok klíma melletti elkötelezettségükre hozott érveit azzal utasították el, hogy nem elég a klíma védelmét a befektetési célok egyikeként megjelölni, mert azt elsőrangú befektetési célként kell ezen túl meghirdetni. Gondoljuk el, mit jelent ez, mondjuk a BlackRock esetében. A nyilatkozat aláírásával azonnali vagyonvesztését ismerte volna el, hiszen komoly befektetései vannak a gyors megszüntetésre ítélt szénbányászatban és olaj iparban. (A sajtóban alig kapott visszhangot, hogy Németország korábbi kelet-németországi tartományai tiltakoztak a német kormány klímavédelemre elfogadott döntése ellen, mivel a még meglévő szénbányák megszüntetése az ő tartományaik gazdaságát és foglalkoztatását rombolhatja nagymértékben le. Ennek a kárnak a kompenzálására –egyelőre nem tudni milyen forrásból – a német kormány 44 milliárd euró kompenzációs pénzt ígért az érintett vállalatoknak és területeknek. (Forrás: https://www.ft.com/content/0e26b798-3848-11ea-a6d3-9a26f8c3cba4.)

  Mit számít évi 5-7 trillió dollár, ha nemes célokra rekvirálják?

  A klíma védelemre szánt évi 5-7 trillió dollár még mindezzel nem jöhet össze. Ezért a nagy befektető társaságok megnevelése még mindezzel nem fejeződött be. Ezekkel a nyilatkozatokkal egy időben a nyugdíjalapok és biztosítási alapok is megkapták a figyelmeztetést, hogy befektetésekre irányuló megbízásaikban legyenek figyelmesek. Így arra, hogy az elkövetkező időben jelentős átcsoportosítás megy majd végbe a vagyonokban. Az Angol Nemzeti Bank elnöke – még hivatalának lejárta előtt – egy, a világnak szóló üzenetében ezt a veszélyt a maga meztelen valóságában meg is fogalmazta. Megüzente, hogy a vállalatok és befektetők számoljanak az idő szavával, mert ha nem vonják be terveikbe megfelelően a klímaváltozás elleni küzdelmet, akkor számolniuk kell azzal a kockázattal, hogy a jövőben jelentős vagyonok semmisülhetnek meg.  (Financial Times: https://www.ft.com/content/f67833ba-2ad7-11ea-bc77-65e4aa615551))

 Arra, hogy a befektetések gyors ütemben átirányuljanak a klímaváltozás legyőzésére, jó, de nem elég hatékony eszköz a meggyőzés és a fórumokon való győzködés és petíciózás. Ezeknél sokkal hatékonyabb lehet a közvélemény esetleges lesújtó ereje. A BlackRock-kal szemben ezt az erőt is bevetette a nagyérdemű közvélemény.

A nagyérdemű "közvélemény" mint különösen hatékony érdekközvetítő 

 Történt ugyanis, hogy a cég nagy tekintélyű (2018-ban a jövedelme 28 millió dollár volt) elnökének Larry Finknek a levélládájában egy különös levél érkezett. Abban az állt, hogy cégének legnagyobb befektetője kivonul a cégtől, mert az nem teljesíti az ENSZ Párizsban elfogadott klímavédelmi stratégiáját. Hamar kiderült, hogy a levél egy csapda volt csupán. De a társadalmi hatása nem maradt el. A cég a közvélemény alkotók célkeresztjébe került. Keresztény apácák egyesülete és még 10 vallási egyesület tűntetett a BlackRock ellen (Lásd Financial Times illusztrációját).

 Larry Finknek a sajtóval is meg kellett bírkóznia. A baloldali irányultságú angol lapnak, a The Guardian-nek egy cikkét új, bővített formában újra meg kellett jelentetnie, amiben az író bírálta a BlackRock-ot, de a cégnek nem adott megnyilvánulásra alkalmat. A cég vezetése azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a cég véleménye is bekerüljön – utólag – a cikkbe. Az elnök Larry Fink a következő szavakkal próbálta védeni cégének elkötelezettségét a feladata teljesítésére. Ez ekképpen fogalmazta meg:

 “Cégünk feladata, hogy védje és növelje ügyfelei vagyonának az értékét.”..”Számtalan esetben fordul elő, hogy különféle érdekcsoportok megkeresik a cégünk vezetőit, hogy szálljanak be mellettük az ügy érdekében...Mi minden ilyen megkeresést elutasítottunk, függetlenül attól, hogy személyesen egyetértettünk, vagy éppenséggel nem értettünk egyet az ügyben képviseltekkel. Döntéseinket egyedül ügyfeleink teljes bizalmának a fenntartása vezérli.” The Guardian: https://www.theguardian.com/business/2019/may/21/blackrock-investor-climate-crisis-blackrock-assets

 A történelem színpadára tehát teljesen új szereplők léptek be, akik végképpen más módon értelmezik a gazdasági sikert és annak materiális megjelenését, a gazdasági vagyont. Csak így történhetett meg, hogy a világ egy legvagyonosabb és legtekintélyesebb befektetés kezelőjének egyszer csak azzal kell védekeznie, ami korábban a legnagyobb érdeme volt egy cégnek. Azzal, hogy feladata az ügyfelei pénzének megőrzése és növelése és ehhez a tevékenységéhez gondoznia kell ügyfelei cégbe vetett szilárd bizalmát.

 Larry Finknek, a gazdasági hatalom jelképes személyének manapság a The Guardiant azzal kell megkeresnie, hogy győzködje a sajtót arról, hogy a cég a klímaváltozást igenis jelentős befektetési kockázatnak tekinti, ami a vállalatok beruházásainak értékét hosszabb távon befolyásolni képes.

 Larry Fink, a BlackRock vezére tehát megadta magát. Hátrálásra kényszerült.

 A kérdés ezek után az, ha a befektető cégeknek többé nem elsőrendű feladata az, hogy védje és növelje a megtakarítók vagyonát, akkor kinek a feladata lesz ez? Például kire bízhatják majd a nyugdíjra megtakarítók a nyugdíjalapok vagyonát? Az államokat ebből a szerepkörből már erősen kitessékelték.

Alakulhat a terep a globális államiság számára?