Szegő Szilvia

„Belépő” a Kultúragazdasági Szakosztály kibővített elnökségi ülésére

Üzenet „A PÓKPÉNZ hálójából”

Javaslat hangyafinanszírozásra, hangyakötvényekkel: ami pénzhelyettesítőként működne

A kölcsönösségre és viszonosságra épülő társadalom életképes társadalom, mégis erősen visszaszorulóban van. Hazánkban még feltámasztható, mint ahogyan a megmentett 100 mangalicából is válhatott világsiker.

Hogyan?  Például úgy, hogy éljünk azzal, hogy a pénz is – bár látszatra a kötöttségektől mentes társadalmat hozta létre, maga is a viszonossági kapcsolatok rendjét és kötelezettségét tartja fenn. Egészen másfajtát, mint az ajándék, vagy a családi, baráti, szomszédsági, nemzeti kapcsolatok. Ajándékot elfogadni, szülőktől fogantatni és felnevelkedni vagy a szomszéd segítségével élni: tulajdonképpen mind-mint tartozást is jelent egyben. Mert illik azokat viszonozni. Egyoldalúan egyik kapcsolat sem működhetne tartósan. A pénz – látszatra – azonnali ellenszolgáltatás. Valójában csupán egy szolgáltatásért kapott elismervény. Ilyet ajándék vagy családi-baráti segítség, szolgáltatás esetében nem  töltünk ki. Nem azért, mert ezek ellenszolgáltatás nélkül történnek, hanem azért, mert az ellenszolgáltatásnak társadalmi rendje van. Azt nem a papír rögzíti, hanem a rendi viszony, annak értékrendszere és erkölcse. Az ajándék és a baráti barkácsmunka így „rendi” szolgáltatás. De ha a pénzkapcsolatok rendjébe mélyebben betekintünk, valójában az is „rendi” szolgáltatás. Amikor egy szolgáltatásért nem ellenszolgáltatást, hanem pénzt kapunk, akkor egy papírt kapunk különleges szimbólumokkal. A pénz „csupán” elismervény, a mai világ szóhasználatával élve: teljesítés igazolás, és nem ellenszolgáltatás. De ez nem személyes teljesítésigazolás, nem Kis Csaba igazolása arról, hogy Nagy Gábor neki szolgáltatást nyújtott. Kis Csaba igazolása ennél sokkal több: a „rendnek” szóló igazolás arról, hogy a rend annak fejében és mértékében ellenszolgáltatás nyújtására kötelezett Nagy Gábornak. Ebből következik, hogy a pénz azt jelenti, hogy a rendi társadalom tagjaként számíthatok ellenszolgáltatásra. De már nem úgy, mint a családi, baráti ellenszolgáltatásnál. Egy másfajta rend ez, olyan, amelyben a tartozásokat és követeléseket papírokkal rögzítjük, és egymás felé elcserélgetjük, minden egyes alkalommal elszámolással. A viszonosság – ha sérül -, azt adósságnak vagy tartozásnak nevezik. Természetesen a mérésnek és az elszámolásnak e rendszerben óriási szerepe van.

A pénzkapcsolatok rendje szolgáltatja azt, hogy a szolgáltatással szemben az ellenszolgáltatás nyitva marad. Nem tudni, hogy a pénzért ki, mit, mennyiért fog adni, ez a jövőbeli mérési szabályok kérdése. Mondhatnánk: úgy mint az ajándéknál, vagy a baráti segítségnél, vagy a családi munkáknál: egyiknél sincs rögzítve az ellenszolgáltatás. De míg az előbbiekhez nem kötődik jogszolgáltatás, a pénznél már óriási szerepe van a jognak, a jogszolgáltatásnak. De az is tartalmaz bizonytalanságokat. Minél hamarabb vásároljuk le a pénzt, annál kevesebb a bizonytalanság az ellenszolgáltatással kapcsolatban. Minél tovább megtakarítjuk a pénzt, annál bizonytalanabb az, hogy mi is mekkora követelést jelent az.

Mindez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem attól kell vásárolnunk, akinek eladunk. Ez azonban csak úgy lehetséges, hogy egy-egy csereaktus soha nem zárul le. A tartozások és követelések hálója jön létre a pénz segítségével. A pénz tehát egy olyan hálózati gazdaságot köt páronként össze úgy, hogy a követeléseket és tartozásokat sorra számon tartja, állandóan nyit követelést, amikor pénzzel fizetnek, és azzal szemben állandóan le is zár követeléseket, amikor a pénzzel szemben az ellenszolgáltatás megtörténik. Ez egy folytonossá váló egyszeri aktusok rendszere, a folytonosságot az tartja fenn, hogy ami az egyik fél számára egy csereaktus lezárása – a pénz elköltésekor – az a másik fél számára egy csereaktus nyitása: mert „csak” elismervényt, teljesítés igazolást kap.  és a tényleges ellenszolgáltatás során ki is egyenlíti, de újfent úgy, hogy közben újabb követelések.  

A pénzpapír forma azt jelenti, hogy a szóban forgó pénzgazdaság: mondjuk a forint gazdaság alanyai rendi szolgáltatást nyújtanak, azzal szemben rendi elismervényt, teljesítésigazolást kapnak, amivel szemben rendi ellenszolgáltatást nyújt. Akkor és az fogja az ellenszolgáltatást nyújtani, akinek a pénzpapírt – mint rendi szolgáltatásom megtörténtét - felmutatom.

  A pénz esetében ezt tesszük: elismerjük a nekünk nyújtott szolgáltatást, de azt, hogy ki, mikor és mivel fogja az ellenszolgáltatást nyújtani: azt egy közösségi rendszerre utaljuk át. Mondhatnánk úgy is, hogy az ellenszolgáltatást nyitva hagyja: nyitott, hogy kitől, mikor, és mit fog kapni a pénzt elfogadó ellenszolgáltatásként, akkor amikor a pénzt, mint elismert szolgáltatást mások elfogadják. Az ellenszolgáltatást, a viszonzást nyitva tartja: de mert ezt a követelést a nemzeten belül mindenkinek el kell fogadni, mindazok tartozása, akikkel szemben a pénzzel követelést támaszthatunk. A tartozások természete sokféle és a szakrális tartozás, illetve a hoci-nesze tartozás között számtalan átmeneti forma létezik.

 A tartozás szónak teljesen különböző értelmezését látjuk a Czuczor-Fogarasi szótárban:                                                                  

A hangyakötvénnyel, a kalákaötvénnyel az egymással szembeni tartozásokat és követeléseket nem kockás papíron – és nem is a jó viszony jegyében  saját és partnerünk megbízható fejében – tartanánk számon, hanem „kötvényben”.

 (Azért, hogy ezt a kötvényt megkülönböztessem a nagybani forgalom kötvényétől: hangyakötvénynek neveztem el. A hangyakötvényre mint kicsinyben működő pénzhelyettesítőre jó lehetőséget nyújt az értékpapírtörvény, mely nem a tőzsdetörvény része!)  

 A kötvény - egy modern nyelvi forma, sajátos kommunikációs rendszer) Elszemélytelenít és nem személytelenít el egyben, tehát NEM  KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ INTÉZMÉNY, ráadásul a tartozást bárki átvállalhatja, megveheti, fizethet vele. Tehát nem hiteltartozás! Hanem forgatható, kvázi pénzként működő tartozás!

 A kötvény elszámol minden tételt -  ERRE MAI LELKI ADOTTSÁGAINK MELLETT SZÜKSÉG VAN -  de pénz nélkül számol el, pontosabban pénzhelyettesítővel számol el.

 A hangyakötvénnyel a pénzhelyettesítők mintájára „Fizetünk is  és NEM is”. Ettől a magyar ember megborzong. Mi az, hogy nekem fizetnek is és nem is? Pedig, ha ilyen rendszert nem leszünk képesek kidolgozni, akkor csak a vesztes oldalról próbálhatunk meg felkapaszkodni!!!

 Miért?? Mert a gazdaság gyakorlati pénze soha nem a készpénz volt, hanem a pénzhelyettesítők, korábban a elsősorban a váltó, ma inkább az értékpapír más formái. Aki pénzt használ pénzhelyettesítő helyett, az csak szegény lehet!! Nem pénzzel fizetnek egymásnak komolyabb cégek, hanem értékpapírral. A készpénz és a hitel is a legdrágább pénz számukra.

Miért engedjük meg magunknak ezt a luxust?? Hogy készpénzzel – vagy a legdrágább hitellel próbálkozunk??

Miért ragaszkodunk a pókpénz hálójához?? Hiszen minél nagyobbra szabják a hálót, többnyire annál nagyobb a lyuk is rajta. És lyuk van bőven a mai pénzügyi rendszeren ---, ezt használják ki a nagy pénzügyi hálózatok és az árnyékbank-rendszerek. Mellesleg, ebből is lehetne tanulni, nem csak bírálni. Hogyan?

• A váltóval (ezt Szathmáry úr szorgalmazza), és az én javaslatomban

 A hangyakötvénnyel.

 Mindkettő feltételezi és erősíti a közösségi integrációt. A kötvény ugyanis „kötés vénye” kötésrendszer, hálórendszer, a részvevők személyi hitelén, a közösségek kulturális kohézióján alapul.

 Mi a hangyafinanszírozás feltétele:

A kölcsönösségi viszonyok közösségi pókháló rendszerének elfogadása – hitelesítése – minőségbiztosítása: tehát egyfajta szervezeti rendbe való integráltsága: Kellenek az ügy „pásztorai”, akik hitelességükkel az ügy mellé állnak, és támogatók, különösen az induláskor – (a mangalica kultúra felélesztése is egy ideig veszteséggel járt.)

 Csak felsorolok néhány lehetséges kötvényt, hogy jobban el lehessen képzelni, miről van szó:

Kaláka kötvény lakásfelújításokra, malackötvény, élelmiszer kosárkötvény, zöldség kosárkötvény meggy leszedési jogra kötvény, szőlő-borászati kötvények, növényápoló kötvény, baba-dédi kötvény, ápolási kötvény, informatikai szolgáltatási kötvény és sorolhatnám több oldalon a lehetőségeket.

 Vagyis óriási forrásokat pazarolunk el, amikor csak a pénzvilág sztrádáira igyekszünk felkapaszkodni. A lakossági források életre kelthetők (most pazaroljuk azokat), ha annak kulturális, közösségi talapzatát, hálózatát is megerősítjük.

 A 100 mangalica példája tarthatná bennünk a reményt!!!